Van-e valami lehetetlen az ÚR számára?

(Mózes I. könyve 18,14)

Hogyan álljunk az Úr elé?

labAkiről ez a történet szól, Jánosnak hívták. A haja borzas, pólóinge és farmer nadrágja szakadozott, s cipője sincs. A szó szoros értelmében ez a pár ruhadarab volt az összes viselete, míg egyetemre járt. Lángész volt. Egy kicsit szélsőséges, de nagyon okos fiú. Egyetemi évei alatt tért meg. Az egyetemmel szemben volt egy konzervatív gyülekezet, jól öltözött tagokkal. Szerettek volna missziózni az egyetem diákjai között, de nem tudták, hogyan fogjanak hozzá. Egy vasárnap délelőtt János úgy döntött, hogy odamegy. Megjelent az ajtóban kócos hajjal, mezítláb, szakadt ingben és a szokásos farmerjában.

Az istentisztelet már megkezdődött, s János szétnézett, hogy hová tudna leülni, de teltház volt, minden hely el volt foglalva. Lassan elindult előre a padok közt. Minden szem rajta volt, az emberek egy kicsit kellemetlenül érezték magukat, amikor látták menni, de senki sem szólalt meg. János egyre közelebb és közelebb került a szószékhez, s látta, hogy sehol egy üres hely. Erre szó nélkül lekuporodott a szőnyegre. A tagok már igazán idegesek voltak, a feszültséget késsel lehetett vágni. Közben a lelkipásztor észrevette, hogy az imaház hátuljáról az egyik diakónus elindult lassan János felé. A diakónus már megette kenyere javát, több, mint nyolcvan év súlya nyomta a vállát, haja őszbe borult, öltönye frissen vasalt, mellénye zsebéből aranyóra lánca lógott ki. Istenfélő, magabiztos és nagyon udvarias ember volt. Bottal járt, lassan közeledett a fiú felé, és mindenki azt gondolta, hogy: „Igaza van, jól teszi, hogy utána megy ennek a srácnak. Hogy is lehetne elvárni ettől a diakónustól, hogy eltűrje azt, hogy valami jöttment egyetemista csak úgy bejöjjön az utcáról és leüljön a földre istentisztelet alatt.” Az idős ember lassan odaért a fiúhoz. A teremben síri csend lett, melyet csak botjának egyenletes kopogása tört meg. Minden szem rászegeződött. Még egy lélegzetet sem lehetett hallani. Mindenki arra gondolt, hogy a lelkipásztor az istentiszteletet sem tudja folytatni addig, amíg ez a diakónus el nem intézte a dolgát. És azt látták, hogy az aggastyán a földre dobta botját, s nagy nehézséggel leereszkedett János mellé a földre, hogy a fiú ne érezze magát egyedül. A jelenet hatása leírhatatlan volt. Miután a lelkipásztor visszanyerte lélekjelenlétét, akadozó hangon annyit mondott: „Amiről a mai prédikációm szólni fog, arra senki nem fog emlékezni, de amit most láttatok, azt soha nem fogjátok elfeledni!”

Share

Budapest József Utcai Baptista Gyülekezet

  • Levélcím: 1084 Budapest, József utca 12.
  • Bankszámlaszám: 11708001-20052126
  • E-mail:kapcsolat [kukac] jozsefutca [pont] hu
  • Web: www.jozsefutca.hu
  • Lelkész: Boros Dávid