A kitartás

Azt mondták a megbízónak: mi minden munkát nagyon szívesen elvégzünk különösen, ha jól megfizetik. De ez annyira értelmetlen munkának látszik, hogy nem vállaljuk. Keresünk valami hasznosabb munkát. S választ sem várva otthagyták. Az egyik munkás viszont másként gondolkozott: ha a munkát elvégzem, a fizetést megkapom. Ha a munkaadóm nem találja értelmetlennek ezt a munkát és még ráadásul fizetést is ad, akkor én elvállalom. A gondolatot tett követte, és csak húzta, húzta a vizet szorgalmasan. De mi történt? Az utolsó vödörrel, amelynek vize már nagyon zavaros és iszapos volt, valami más is felkerült. Amikor kiöntötte a vesszőkosárba a vizet, előtűnt egy nagyon értékes, csodaszép gyémánt ékszer. A gazdag ember nagyon megörült, mert megkerült az elveszett ékszer. Most értette meg a munkás, hogy miért kellett vesszőkosárba öntenie a vizet és nem a veteményesre, ami talán hasznosabbnak tűnt volna. Ráadásul a bérén felül még külön jutalomban is részesült. A mi Urunk szintén hűséges munkásokat keres. A munka néha értelmetlennek látszik, mert nem látunk eredményt. Sokszor nem értjük, hogy miért is kell ezt vagy azt tennünk.
„Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen és a mélyre kell leásni érte.”

Közölte HA