Gyermektábor - Tahi 2013

Nyolc éve, manapság már majdnem minden megy magától Tahiban, a gyermekek és a jelenlévő felnőttek is aktívan kiveszik a részüket a megvalósításban. Az idén újra megélhettük, hogy milyen sok vendéget, új táborozót fogadhattunk a táborba. Szeretnék az első táborozókról, helyzetekről ízelítőt adni.

Zsanett:a bájos hétéves kislány Liptai Andi szomszédjából. Lehet, hogy vele ezt a hat napot töltjük együtt egész életünkből, de örök nyomot hagy mindenkiben. A sötét szempillák, mosolygós arca, okos, érdeklődő tekintete.

Enikő:a nyolcéves kislány, Szolnoki Zoli, előadónk segédereje, tengerbiológus, teológus, a Cirkusz perecárusa, aki a Buza család tagjaként érkezett először közénk öccsével s édesanyjával.

Levente: öt éves, a zenebarátok alapítója, a „Menj a mennybe” egyesülés lelkes zenei támasza.

Piroska: Dobner Péter kolléganője, csöndesen beilleszkedik, díszleteket, jegyeket készít a vidám estéhez.

Viktor: tízéves, Veres Julika unokája, az oroszlánidomár, focizsonglőr, aki rá tudja venni családját, hogy egy kis összehangolással maradhasson a hétvégére is, mert olyan jól érzi magát!

Beni: kilenc éves, Nyári Tomi unokaöccse, az ikrek jó barátja, együtt jóban-rosszban, később megnyílik, figyel, barátokat szerez, ötletekkel segíti a csapatmunkát.

Az ikrek (Áron és Zalán), akik vagányan veszik a tábori akadályokat Sárával, aki tíz évesen a táborban anyjuk helyett anyjuk a fiúknak…

Hanna és Bence: Ágota néha szusszan egy-két pillanatra tőlük…

Balu, tízéves, Varsányból: csoportbeszélgetésen Dorina fiú sorstársa (nehéz a jó tanuló sorsa)

Hajnika: aki nem akar reggelizni, anyukáját elengedni, de amikor ezeket elfelejti, gyönyörű betűket pingál, játszik, beszélget…

Alisa: három és fél éves, az Ereszvény utcából, családjával alkalomszerűen látogatják a tábort.

Abi és Mimi, először Mami (Zsuzsa néni) nélkül, aki feledhetetlen szeretetével és mosolyával továbbra is szívünkben él.

Megközelíthetjük a tábort a teherbíró, idén is szolgálatot vállaló és végző testvéreink nézőpontjából is. A háttérben imaszolgálatot végző, adott esetben anyagi támogatást is biztosító, vagy étkezési palettánkat színesítő, finomságokat hozó/küldő testvéreink nézőpontjából is.

Azt gondolom, bárhonnan nézzük, bármennyire is elfáradunk egy ilyen tartalmas hét után, mindig Isten iránti hálával indulunk haza, vagy épp emlékszünk ezekre az áldott napokra, amikor gyermekek hallhatnak Istenünkről, az ő megbocsátó szeretetéről és a közösség megerősítő és összefogó erejéről, s dönthetnek a helyes útról.

Bögös Edit & János

tábor