Hatalmasszívű Atya

Hatalmasszívű Atya
(Lukács 15, 11-32)

Ezt a címet is adhatnánk a példázatnak. Merthogy ővele kezdődik az elbeszélés (nem „két fiúnak volt egy apja”) és vele is ér véget (hogy mit érez is mit tanít). Ő, az apa van a középpontban, aki nyilván Isten viszonyulását, érzületét fejezi ki a tőle különböző vég- és köztespontokban elhelyezkedő gyermekeivel, az emberekkel kapcsolatban. Tökéletes mennyei szülő – frusztrált boldogtalan fiakkal. Merthogy ez nem egy békés család, ami „elvárható” lenne a Teremtő atyáskodása mellett. Sokkal inkább egy küzdelem, hogy az ő változatlan, konstans szeretetére ki hogyan reagál. Érdekes, hogy ez a szülői magatartás mindkét fiúnak kevés: az egyik elmenekül, vonzza a világ. A másik is elégedetlen: jó polgárként dolgozik, de belül egy vulkán, telve keserűséggel, vágyakozással. Ahogy a kisebb fiú, úgy ő sem tudja pontosan, mire vágyik, talán arra, hogy neki jó legyen. Egyik mulat, mert nincs jobb ötlete, a másik követné, ha merné, mulatna ő is a barátaival. Nem szőnek terveket, nincs ok és cél, nincs koncepció, csak valami hiányérzet, ami hajtja őket. Pedig amit keresnek, az ott van közel: nem kell érte a világot bejárni, vagyonokat költeni, még egy kecskegidát sem levágni. Csak észlelni és elfogadni kell, amit az Atya mond: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.” Lukács 15,31

Itt meg is állunk: te hogy érzed magad? Isten családjában, vele kapcsolatban hogy érzed magad? Elhiszed ezt, megéled ezt? És a folytatás megy? Vigadnod és örülnöd kellene… Hidd el, testvérem, hogy semmi másra és senki másra nincs szükséged annyira, mint rá! És hogy ő nincs messze: közel van, itt van veled. És most jön a neheze: hogy rendben vannak a dolgok, és ő örül neked, és te is vigadhatsz azon, amilyen kegyelemmel, hozzáállással van hozzád – és a testvéredhez. Ez nem akármi. Ő boldogan örül neked! Tudom, milyen nehéz ezt keresztyén közegben is elhinni, elfogadni. Megszoktuk, hogy mindig van szorongani való, félni valamitől, biztos úgysem jó valami. De azért jött a Fiú a világba, hogy elítélje? Azt a mennyből is lehet, nem kell érte földre szállni. De nem azért jött, hanem hogy üdvözüljön a világ általa (Jn 3, 17). Mert az atyai szeretet változatlan. A mi viszonyulásunknak kell változnia – az egyik fiúé változott, a másikéról nem tudunk. A mi viszonyulásunk változik Istenhez és egymáshoz? Kívánom, hogy áthasson a kegyelem, az Úr atyai öröme! Azt üzeni, szeret téged, veled van, örül neked! Hidd el! Ez a legerősebb motiváció, amely formálja majd életedet, cselekedeteidet, téged!

Boros Dávid